Louis Braille
(Franciaország, Párizs, 1809. január 4. – 1852. január 6.) francia pedagógus, feltaláló, a vakok által használt írás, a róla elnevezett Braille-írás létrehozója. Az egész világon elterjedt rendszer, a vak és gyengénlátó emberek által használt, támogatott olvasás és írás. A Braille-írást, a kidomborított pontokból álló jeleket az ujjbegyekkel tapogatja le használója. A rendszert, amelyet mindössze 12 éves korában fejlesztett ki, szinte minden nyelvre továbbfejlesztették. Munkahelye a párizsi Vakok Intézete volt. Braille három évesen vakká vált. Egy alkalommal, játék közben, apja műhelyeszközei közül egy varrótűvel véletlenül megbökte magát. Nem tulajdonítottak nagy jelentőséget neki, de a seb elfertőződött. Jóakarók segítségével 10 éves korában bekerült Párizsban a Vak Gyermekek Intézetébe, hogy tanulmányait folytathassa. A bentlakásos iskola a kornak megfelelő – egészségtelen elhelyezés és táplálkozás, indokkal és indok nélküli büntetések sorozata – színvonalú volt. A diák fényes elméjű, kreatív, kiváló hallásának köszönhetően tehetséges csellista és orgonista lett. Keresetével kiegészíthette szűkös életvitelét. Iskolájának közreműködésével Franciaországban egyházi orgonistaként tevékenykedett. Az iskolában, a gyerekeknek alapvető mesteremberkészségeket és egyszerű kereskedelmi ágakat oktattak. Megtanították nekik az iskola alapítója, Valentin Haüy által kidolgozott módszert, hogyan lehet papírba domborított írást olvasni. Az iskolai tanítási ismeretek egyik hiányossága, hogy írni soha nem tanította meg hallgatóit. A másik hátrány, hogy költségmegtakarítás miatt, egy-egy könyvbe több oktatási anyagot – történetet – raktak össze, amit a vak diákok nehezen tudtak értelmezni. Az iskolának alig 14 speciális könyve volt, amelyek darabja így is nagyon drága volt.